A hét videoklipjei: HOVA SÜLLYED MÁR A POP IPAR?

Ahoy Emberek!
A hét első témája nem lesz más, mint gazdag pop előadók és azok híres önbecsület vesztéseik, akiknek köszönhetően a kiakadásom elérte a tetőfokát. 
Nem is tudom hol kezdjem, annyi mindent tudnék írni. Talán ott, hogy most nem másról beszélünk, mint a pop iparról. Idősebb generációnak a műfajról mindjárt a Beatles jut eszükbe és társaik, akik még vitték valamire ezt a stílust. Aztán jön az én generációm és ha azt mondják pop, akkor mindjárt Justin Bieber vagy Katy Perry jut eszükbe. Ezen a héten az említett előadók közül egyik se vitte el a pálmát, ha nem három drága női személy, akik azt hiszik ha ledobják a textilt, akkor sikeresebbek lesznek. Gondolom nem kell mondanom, hogy az egyik hölgyemény nem más mint Miss. Cyrus egykori Hannah Montana, akinek mostanában nincs más dolga mint hogy megbotránkoztatni a közönséget, amióta jóképű ausztrál vőlegénye magára hagyta. A másik két előadó se különcebb tőle, ugyanis Rihanna és Britney Spears sem az álszent lányos imázsukról híres.

Miley Cyrus

Nos gondolom nem kell bemutatnom drága Hannah Montanát, hiszen mindenki ismeri ha nem is korábbi karriere, de a mostani megbotránkoztató viselkedése miatt.Az egész már a hajvágással kezdődött és aztán a botrányosabb öltözködéssel, majd egyszer csak jött a színvonal alatti VMA és Miley ízléstelen táncolása, fellépése és most ott vagyunk, hogy már meg sem lepődünk a következő lépésein. Tény hogy új dala a Wrecking Ball nem egy rossz dal. A szövege nekem különösen tetszik, amit állítólag Liam-hez irt. Bár mostanában minden dalára azt mondják, ami szerelemről szól. Amíg nem jött ki a klip, addig egészen szerettem és volt bennem egy kis remény, hogy talán a sok negatív komment után Miley észhez tér és azt a kevés énektudását, ami nem olyan rossz, felhasználja valami jóra. DE azonban mint egy romboló a beton falon keresztül, úgy jött Miley új klipje és nem hagyott maga után mást, csak felfordulást. 

Nem is tudom mit írjak a klipről. Kritizáljam a ruháját, vagy azt hogy egyáltalán nincs rajta ruha? Vagy hogy mennyire irritál az ahogy a kalapácsot nyalogatja? Igazából az egész klip valami borzalom. Nem mondom azt, hogy Miley a botrányai előtt is valami hű de jó előadó lett volna, de még a régi dalai is többet értek, mint a mostaniak. És legalább a kicsik felnézhettek rá és szerethették. Hiába szidják sokan Selena Gomezt és én se nagyon csipem a csajt, de ő még mindig többet ér, mint Miley és jobban fel lehet rá nézni gyerekként. 

Értékelés: 10/3 - és csak azért három mert a dal még mindig tetszik valamilyen szinten. 

Britney Spears 

Britney neve nagyon ismert a pop szakmában és nem hiába. A kilencvenes években nagyot alkotott az akkori tini zenéhez képest és még öt éves fejjel is a TV előtt táncoltam a dalaira és haskilátszó pólót vettem fel, csak azért hogy olyan legyek mint ő. Aztán mint néhány korán kezdett karrierű lány életében, jön olyan korszak mikor át állnak a sötét oldalra. Igazából talán ezért van az, hogy Miley, Birtney és akkor ide sorolható Lindsay Lohan is, hogy botrányossá vállnak. Túl korán kezdik a szakmát és elveszik nekik a gyerekkor szépsége. De nem feltétlenül kell tönkre mennie egy gyerek sztárnak. Számtalan példa van arra, hogy voltak olyanok, akik sikeresen feltudtak nőni és valami nagyot alkotni. A korán kezdés nem ok arra, hogy levessük a ruháinkat és úgy viselkedjünk a képernyőn, mint valami utcasarkiak. És Britney nem annyira ízléstelen módon volt levetkőzve legújabb klipjében, de már maga a címe is kiakasztott és nem igazán akartam megnézni a videó tartalmát. Britney mint két gyerekes család anya, nem lenne szükséges magából bohócot csinálni. Amit a Hupikék törpikék második filmjének a kedvéért megalkotott dalt és klipet, ha csak azt tette volna az elmúlt időben, akkor még azt mondanám, hogy a gyerekkori hitem még mindig benne van és hűen kiállok mellette azok után amin végig ment. Azonban Miss. Spears megalkotta a Work Bitch nevű dalát és videóját. 

Már eleve a zene valami borzalom. Nem értem hogy miért kellett átmennie ebbe a technó stílusba és berakni a tucc-tucc zenét a háttérbe. Én nem igazán vagyok a rajongója ennek a műfajnak és nem is akarom hallgatni. Valójában Britney bármit is csinál.. őszintén bevallom sosem fogom utálni őt, mert ahhoz számomra túl sok jó emléket tart a gyerekkoromból és látom még benne azt a lányt, akiért nagyon oda voltam. Miley viszont teljesen elvágta magát nálam, ahhoz képest, hogy nyolc évesen baromi nagy rajongója voltam. De rám már soha nem lesz olyan hatással, mint Britney. 

Értékelés: 10/3 Nem a legjobb Britney alkotása. Se a dal, se a klip nem jó. Hiába kedvelem még őt, ez nem változtat azon a szeméten amit ő csinált most. 

Rihanna

Only Girl sem a jó oldaláról híres, főként hogy mostanában nagyon kevésszer látunk rajta megfelelő mennyiségű ruhaneműt. És persze ne is beszéljünk arról, hogy mennyire felvállalja hogy drogozik. Zenei téren a karrierje váltakozó. Vannak jó dalai, amik még nekem is tetszenek, bár mostanában kevés olyan száma van, mint régen. Talán még a Rated R s a Loud című albumánál voltam nagy rajongója, már amennyire annak nevezhetném magam, hiszen sosem voltam oda érte annyira. Mármint ha megdobtak volna egy ingyen jeggyel, elképzelhető hogy elmentem volna a koncertjére, de inkább veszek magamnak egy jelmezt Halloween-ra, mint sem hogy pénzt dobjak ki az ő koncertjére, ahol képes lenne fejbe vágni.  Szóval Rihanna se más, ő is csak egy Miley Cyrus kaliberű énekesnő, vagy inkább Miley Cyrus kezd olyan lenni, mint egy Rihanna kaliberű énekesnő. Az RnB énekesnő se volt rest, ugyanis a YouTube-on most a Pour It dala (szemete) hódit. 

Fent láthatjátok Rihanna pornó videóját, mert hogy ez nem egy videó klip ha nem egy pornó az biztos. Férfi rajongóinak biztos bejön, azoknak is akik nem rajongtak eddig érte, mert a fenék rázás az rendesen benne van. De mint én egy nő, nem vagyok kíváncsi mások fenekére a saját nememből, szóval én nekem nehezemre esett megnéznem a klipet és a látvány annyira elragadott a lefolyóba, hogy a zenére nem is nagyon tudtam figyelni. Muszáj volt még egyszer meghallgatnom a klip nélkül, és szinte biztos vagyok benne, hogy mindkettő kreálmánya, a dal és a klip is, ugyan olyan kaki külön-külön is, egyben pedig már egy művészeti sirály fos. A dalnak a szövegéről meg ne is beszéljünk. 

Értékelés: 10/1... nincs mit megmagyaráznom. 

xoxo, Ashley

A hét filmje: *Olyan hosszú a címe, hogy le sem tudom írni*

Hello Guys!

Ashley ismét visszatért egy kis kritikával és pár hírrel. A többi dolgot megtaláljátok a következő bejegyzésekbe, de előtte még megírom a kritikámat, mert most még frissen élek az érzelmekben és könnyekben. 

Miután elkészítettem magamnak a finom ebédemet, utána kényelmesen leülve rámentem egy filmre, amit már oly sokszor elkezdtem, de valahogy sosem volt időm végig nézni, mert már az elején elvesztem a cselekménybe és nem volt türelmem befejezni. Azonban ma, eme szent és napsütötte napon, rávettem magam, egyéb személyes okok miatt... hogy megnézzem az Igen ember bohókás színészének és a Titanic gyönyörű színésznőjének a közös másfél órás baromi erős szinten túl drámázott filmjét. 
Ez pedig nem más, mint a  *nagy levegő*, Egy makulátlan elme ragyogása. És igen most jöhettek azzal, hogy 'De ez a film régi, hiszen 2004-ben készült bla-bla-bla!' Nos, igen még vannak olyan emberek, akik nem látták és annyi érzelem kering bennem a film után, hogy muszáj valahol levezetnem és áttekintenem, hogy rájöjjek most szeretem e vagy sem?  Érdemes volt e másfél órát elpazarolni és egy liter testnedvet? 
Nos, kezdjük is! 

Először végig mennék a cselekményen és előre szólok, hogy Spoiler-es levezetés lesz, de gondolom csak én vagyok olyan elmaradott, hogy eddig nem láttam. 

Tehát, az elején főhősünket láthatjuk felkelni egy ágyból, Jim Carrey-t ugyebár. Nos, már ahogy felkel és látod rajta a frusztrált arc kifejezést, már abból megtudod állapítani, hogy valami nincs rendben vele. Aztán mikor a vonat állomáson van, hirtelen arra a döntésre jut, hogy nem megy dolgozni, és inkább lemegy egy másik vonattal Montaukba. Nos, szerencsésnek érzem magam, hiszen már voltam Montaukba. Ez a város gyönyörű és Long Island legszélén van, szóval ott az óceán már csak egy nagy kékség, aminek nincs vége. De el kell mondanom, hogy Jim karaktere februárban ment el oda. Kicsit furcsálltam döntését, hiszen télen mit tudsz csinálni egy nagy strandon, ahol még csak élet sincs ilyenkor? De amint vége lett a filmnek, természetesen rájöttem. A strandon összefut a zűrös és kék hajú Clementine-el (Kate Winslet) és ott elkezdődik valami köztük. Történnek dolgok és egyszer mikor Kate befut a fogkeféjéért a házába, hirtelen feltűnik egy kis törpe, aki oly ismerős... és bumm, beugrik, hogy nem más áll Jim autója mellett, mint a kis zsák a Gyűrűk urából. Elijah mellett más híres színészek is felröppenek egy két fontosabb szállal, de róluk később. 

 ------>

Szóval ott tartottam, hogy Kate bement a fogkeféjéért és puff egyszer csak azt látjuk, hogy Jim sír a kocsijában. És akkor én ülök a gép előtt, majonézes baconnel a számba és nézek, hogy itt meg mi a fene történik? Ki maradt valami jelenet? MI?! És egyszer csak arról hallunk tudomást, hogy Clementine kitöröltette a memóriáját, hogy ne is emlékezzen Joel-re. De viszont én teljesen abban a hitben voltam, hogy csak egy vagy két nap telt el azóta, hogy találkoztak. PLOT TWIST. Nem... Szerintem a forgatókönyv író és a rendező direkt szívattak meg minket. Szóval Joel is arra veszi magát, hogy kitörli Clementin-t a fejéből, bosszúból. De a procedúra közben meggondolja magát és ahogy lassan tűnnek el az emlékek, láthatjuk, hogy mennyi minden dolog kimaradt és mennyi minden történt köztük. Közben Kate haja pillanatokról változik ilyen meg olyan színre. Az elején még kék volt, de  közepén pedig narancs. És lehet lényegtelennek tartod a hajszint, pedig igenis fontos szerepet játszik, mert így tudod berakni sorrendbe a történéseket és rájönni, hogy a jelenet ami az elején volt, az valójában az egész történetnek a következménye, tehát a végén kellene lennie. És ez tudjátok mennyire felbosszantott? Nem, nem azért mert rossz volt a sorrend vagy ilyesmi, ha nem rájöttem, hogy semelyikük se fog emlékezni a másikra és mindent elölről kell kezdeniük! Most komolyan... ez a film olyan nagy fejfájást adott nekem, de még is olyan szép volt. Néha kikészültem, főként Zsák karaktere miatt, mert voltak olyan pillanatok, hogy Thor kalapácsával szívesen képen nyomtam volna. De hogy miért? Az benne van a filmbe, tessék megnézni annak aki még nem látta! 
Szóval a részek, mikor Joel küzd azzal, hogy Clementine még is a fejébe maradjon, és a sok emlék, meg a fájdalom ahogy lejátszódik szemeink előtt... Áh nincs mit takarni, elsírtam magam. Számomra két fajta film van, ami megríkat és ami nem. És melyik a jó film? Ami megríkat. Nekem még a Bosszúállók és kihozott egy könnycseppet a szememből, pedig nem egy olyan film. Viszont az olyan filmek jók, ahol az emberi elme és értékek lenyűgözőek, az üzenet tisztán érthető és a karakterek közti kapcsolat és kémia tökéletes. Nem feltétlenül kell szerelmi kémiának lenni, ezt ma már megtanultam Szirmai úr videójából is. 
Szóval visszatérve a filmhez, szerintem igenis megérte megnézni. Tanulságot le is vontam belőle. Sose töröltessem a memóriámat! Amúgy ki a fenek akarná ezt? Tény hogy vannak olyan helyzetek, amiket szívesen elfelejtenék, de valahogy nem tenném. Akkor mi értelme lenne az agyunknak és annak, hogy a memóriánk rengeteg mindent eltud tárolni? 
De ezek ellenére, láthattunk egy nagyon szép filmet, még akkor is ha néhány rész nem volt elég tiszta és összevissza voltak a jelenetek. De épp ez volt a jó benne, mert mikor a felénél rájöttem, hogy mi a helyzet, akkor nagyon mérges voltam és jó érzés volt, hogy egy ilyen film ilyet tudott kiváltani belőlem. Sőt, nekem még az tetszett nagyon, ahogy az emberek játszanak a másik ember emlékeivel és Jim karaktere hirtelen az emlékeibe ragad Kate-el és próbálnak megszökni egy olyan helyre, ahol biztonságba lehetnek együtt, Joel fejében. 

A színészekről meg ne is beszéljünk. Mint tudjuk, Jim Carey egy A listás színész, akárcsak Kate Winslet. Mindketten remekül teljesítettek és csak bámultam, ahogy Jim-be fel sem tudtam fedezni a Maszk emberét és az állandóan megnevettető férfit. Remekül játszotta, és persze ott van Kate is, aki a tehetségét már megmutatta számos filmben, mint például a Titanicban, amit oly sokan utálnak, de én még is kedvelek. Aztán ne feledkezzünk meg Pókember mennyaszónyáról, Kristen Dunst-ról, akinek szintén egy kicsit ellenszenves karaktere volt. Valójában sok filmben láttam eddig Kristen-et, de számomra még mindig a Pókember idején élte fénykorát. A Melankólia filmjét nem kedveltem annyira és a Másnaposok női változatában  egyenesen ki nem állhattam. Ebben meg csak olyan... elment kategóriába sorolható. Viszont Mark Ruffalo (tudjátok a pasi a Szemfényvesztőkből, a Bosszúállókból mint Hulk és a Hirtelen harmincból...) nagyon édes volt. Már eleve az, hogy a mostani szerepei után el is felejtettem, milyen eszméletlenül cuki volt majdnem tíz évvel ezelőtt. Bár itt nem rajta van a hangsúly, azért szerintem egész jól eljátszotta a karakterét. 
De akkor is a felkiáltó jel Kate és Jim mellett van, mert nagyon nagyot alakítottak és kiváló volt köztük a kémia. Hirtelen el is felejtettem, hogy kik ők valójában. Csak Joel-t és Clementine-t láttam bennük és szerintem egy jó színész arra törekszik, hogy ennyire hiteles legyen egy karaktere, hogy el is felejtsük ki játssza a karaktert. 

Még rengeteget tudnék írni erről a filmről és ezért nem szeretek sokszor kritikát írni, mert nehéz pár bekezdésbe összefoglalni az eseményeket. Egész este tudnék itt ülni és írni róla, de akkor ki írná meg a többi bejegyzést az oldalra? Szóval azt hiszem még egy utolsó dolgot levezetek. Aztán abba hagyom a csacsogást.

A vége! Nos, az valami eszméletlenül bosszantó volt, mert valójában egyáltalán nem volt vége, és az hogy nem is emlékeztek egymásra meg arra a sok emlékre, amit együtt töltöttek és minden szép pillanatot újra kell élniük, az engem felháborított. Ismét hoznám Thor kalapácsát Michel Gondry (rendező) és Charlie Kaufman (forgatókönyv író) miatt.  

Most viszont értékeljük!

Összességében ez a film nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Néha szerettem és néha utáltam, de mikor utáltam se azért utáltam, mert olyan rossz volt, ha nem mert olyan jól csinálták meg a rosszat, hogy sikeresen kiakasztottak és izgultam a karakterek kapcsolatáért és együttlétükért. Szóval 10-ből 7.5 pontot ér nálam és szerintem ha egy kis idővel megbékélek a végével, akkor talán a kedvenc filmjeim közé is sorolhatom majd! :)