A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 22., kedd

Sweet as Whole - Asshole



Nem rég rátaláltam egy különleges énekesnőre, akinek rettentően jó dalai vannak. Biztos sokan ismerik a Love Song dalt tőle, mert a rádiók is nagyon szeretik játszani. Vagy talán azért hallhattatok róla, mert egy időben volt róla szó, hogy Katy Perry Roar dalának hasonló hangzása van, mint a Brave dalnak, amit lehet Katy lemásolt. Én igazából csak kettő vagy három hete kezdtem imádni a zenéit. Szerintem nagyon jó énekesnő és nem csak érzelmes szerelmes zenéi vannak, ha nem pozitív feminista dalai is. Ez amit ki posztoltam meg különösebben megmutatja hogy milyen édesen tudja énekelni azt hogy seggfej. Engem nagyon megfogott a dal, mert sok igaz dolog van benne és tudnám énekelni pár embernek.  Most lehet azt mondani egy dalban, amit gyerekek is hallnak, abban nem kéne ilyet hallani. Hát Sara Bareilles nem is ezzel a számával lett híres, de nekem még is tetszik. :)
Főként hogy most beteg vagyok és a tököm ki van a sok hülyével a suliból. Nem elég hogy amúgy is rossz az állapotom, még azok az idió*** is az idegeimen táncolnak.
Csak imádkozom az ágyamba bebugyolálva hogy napok múlásával ismét a régi önmagam leszek. Valójában ezért sem sikerült kritikát írnom, mert most felőlem Hollywood még a feje tetejére is állhatna, annyira nem érdekel. Most úgy semmihez sincs kedvem csak Ylvis, GamingLemon és Doctor Who videók dobnak fel. Az Yilvisről már sokat hallhattatok, mert egyre híresebbek a neten, meg én is állandóan emlegetem őket. A GamingLemon egy YouTube csatorna, ahol egy vicces hangú gyerek tölt fel videókat videojátékokról. A kedvenceim a GTA-s videók. Doctor Who, magyarul Ki vagy, Doki? meg az én legkedvesebb sorozatom. Ó és meg ne felejtkezzek a Horti videókról ahol a kedvenc sportkommentátorom okoz nekem röhögőgörcsöt. Szóval el vagyok. Kúrálnom kell magam, mert nem hiányozhatok a suliból. Szóval mára búcsúzok, pedig akartam jönni egy Csontváros kritikával, de majd legközelebb. Addig is: Bye! :)
xoxo, Ashley

2013. október 16., szerda

PSAT - I'm F*cking Done with it!! - for a year...


Kellemes Szerda délutánt/estét azoknak akik túl élték ezt a mai napot!

Persze tudom otthon, Magyarországon, Ti nem szenvedtetek úgy, mint én ma itt a Brooklyn-i zsákutcában. Hogy miért szenvedtem? Nos, akkor beszéljünk az amerikai oktatásról! 
Kiakarsz jönni tanulni New Yorkba? Akkor jól figyelj! 
Gyere nyugodtan. Az oktatás nem olyan nehéz, ugyanis az átlag amerikaiak nem egy zsenik és hogy ezt tudd, nem kell kiköltözni ide, elég ha megnézed a Hollywood-i filmeket. Noha vannak zsenik, ez nem kérdéses, de azok inkább felnőttek és már elvégeztek egy nagyon kemény és nagyon főiskolát. De a tinik többsége Kim Kardashian értékű műsorokon cseperedik fel és a végén már ott tartunk, hogy az IQ szintjénél még egy majom is intelligensebb. Persze nem akarok én itt általánosítani mindenkit.
Szóval igen. Az iskolám néha nehéz és néha könnyű. Vannak napok mikor unatkozom az órákon mert már bőven kész vagyok a feladattal és igazság szerint nem sok ember van így rajtam kívül. Azt hozzá kell tennem, hogy amit az általános iskolában megkaptam tudást(otthon), azt itt nagyon is tudom használni és ennek köszönhetően (meg a józan paraszti eszemnek) lettem kitűnő (minta) diák. De azonban ez nem mindenhol van így. Európai országok többségében a tanítás. Akárcsak Magyarországon. Nem tanultam igazán más országoknak az oktatásáról, de biztos vagyok benne, hogy Németországban és közép Európa más országaiban sem olyan buták. Azt tudom, hogy Angliába is hasonló mint Amerikában, de gondolom még mindig jobbak mint az amcsik. De kérdem én... muszáj olyan baromi nehéznek lennie? Hallottam otthoni barátnőimtől hogy vért izzadnak és alig várják már hogy valamikor pihenjenek. Értem én, hogy intelligens emberek kellenek a hivatalokba és egyéb fontosabb helyekre, de nem elég az hogy a főiskolán kipurcannak? Szerény véleményem szerint, egyáltalán nem kéne ilyen mennyiségbe belerakni a fejekbe azt a sok tudást, amit négy év alatt kell fejleszteniük (vagy öt év) és akkor a sok év után letenni egy érettségit. Egyáltalán minek kell egy olyannak fizikát tanulnia, aki eladó akar lenni? Egy leendőbeli fizikusnak miért kell énekelnie? Az ilyenek kiakasztóak. És akkor elvárják a tanárok, az igazgatók, a szülők, a rokonok, az elnök, az alelnök (tehát mindenki), hogy jól teljesíts mindenféle témazárókon, röpdolgozatokon, feleléseken, még járjál külön programokra, próbálja meg nem elaludni órán, keljél fel időbe, hogy ne késd el a buszt, Vasárnap még meny el templomba, tölts egy kis időt a szüleiddel (mert nem sokáig teheted), vigyázz még a kisebb testvéredre, ja és persze a szórakozás is kell, mert akkor csömöröd lesz. És mind ezt hétszer huszonnégy órában. Hol az igazság? 
Nekem mondhatják azt, hogy itt kint megfogok butulni, mert az amerikai oktatás annyira rossz. Először is, ha olyan szakra megyek majd, hogy mondjuk pszichológus akarok lenni, akkor majd elleszek én ott hat évet az egyetemen, tanulni mindenféle cuccot, szóval nem kell félteni. De mivel én újságíró szeretnék lenni, akkor minek tanuljak kémiát? Azt nem mondom, hogy egy alap tudás az rossz. Egy alap tudás sosem árt, főként ha érdekel. De éveken át tanulni, úgy hogy mikor a főiskolára jutok semmire se fogok emlékezni... Nem látom értelmét. Inkább csak elvesztegetem a tini korom szépségét arra, hogy éjjel nappal tanuljak. 
Én egyáltalán nem vagyok a tanulás ellen. Stréber vagyok. De amit otthon élnek át a diákok, az valami borzalom. És egyáltalán nem lazsálok én itt kint, mert nekem is van elég megpróbáltatás az életemben. Kezdjük ott a dolgot, hogy én angolul tanulok itt kint mindent. Angolul olvasok, írok, beszélek, prezentálok és stb. 
A másik az, hogy nagyon de nagyon készítenek fel minket a főiskolára és muszáj kitűnőnek lennem, ha a Columbiára akarok bekerülni. Járnom kell iskola utáni vagy szombati programokra, mert az jól mutat a jelentkezési lapomon. Megfelelő és szorgalmas diáknak kell lennem, hogy a tanáraim csak jókat mondhassanak rólam. És persze itt van az SAT
Nekünk nincs olyan hogy érettségi. Nekünk olyan van hogy SAT. De előtte még tizedikbe és tizenegyedikbe van olyan is, hogy regents vizsgák. Ez csak New York államba van, szóval ha pár kilométerre, mondjuk New Jersey-ben, mentem volna középiskolába, akkor nem kellene ilyet írnom. Tizedikbe világ történelem, biológia és matek van. Bőven elég. Az a jó benne, hogy néhány nyelvekre letudják fordítani, persze magyarra nem. De ha jó pontokkal átmegyek rajta, akkor jobb lesz majd úgy villognom vele, hogy és én ráadásul angolul írtam meg. :) Szótárat persze vihetek magammal és azt mondják nem olyan nehéz, csak a világ történelem. De mivel ez a kedvenc tantárgyam és érdekel a történelem, ezért bízok benne hogy elsőre át tudok menni jó pontszámokkal. Ha elbuksz, akkor megismételheted párszor, de ha nem szereztél szerinted elég sok pontot annak ellenére hogy átmentél rajta, akkor simán megírhatod újra, persze más kérdésekkel. Tizenegyedik egy nehéz év lesz jövőre, ugyanis ilyen gyakorlat szerűséget kell csinálnunk. Vagyis dolgoznunk kell fizetés nélkül, hogy elegendő pontot szerezzünk és fél évkor megint regents, angolból és amerikai történelemből. Nem egyszerű... És az SAT-ről még nem is beszéltem. 
Az SAT közel áll az érettségihez, mivel azt tizenkettedikbe kell megírnom, mindenféle segítség nélkül. Tíz részből áll. Angol és matek különböző változatai.  Az angol résznél esszét kell írnod, jól kell olvasnod és értelmezned a szöveget, a nyelvtant kell tudnod és azt a sok nehéz és felsőfokú szót, amit otthon nem tanítanak az angol órákon.  a matek meg az maga az ördög már nem azért... Viszont az SAT-nek van kistestvére is a PSAT. MA LETTEM TÚL RAJTA, egy évre... Ugyanis kaptam egy lehetőséget, hogy a tizenegyedikesekkel megírhassam én is gyakorlásként. Ez "csak" öt részből állt és nem számít bele semmibe. Azonban jövőre újra megírhatom majd... és az már komoly lesz. Meg a nagy testvért tizenkettedikbe. Szóval nem könnyű

Ezeket csak azért írtam le, esetleg ha valaki azon gondolkodna, hogy milyen az oktatás Amerikában. Nos feljebb olvashattátok. Persze mindenki máshogy gondolja mi a jó. Én amondója vagyok, lehetne egy kicsivel nehezebb a sulim, de még mindig jobb mint otthon. 

xoxo, Ashley

2013. augusztus 27., kedd

Új ötlet

My lovely Dianna <3

Well, well, well
Nos, úgy gondoltam, hogy valamivel fel kell dobni a blog életét. Eddig sincs olyan sok olvasóm, de akik itt vannak, azokat szeretem. :) Én a helyetekben már meguntam volna a sok süket csevegést tőlem, de Ti kitartóak vagytok! Szóval, mostanában elkezdtem a Facebook profilomra is kirakni egy-két bejegyzést, amit először nem igazán akartam, de legalább az ismerőseim nyomon követhetnek. Szóval ha Te, aki most olvasod, a Facebook Timi Nick profilom miatt vagy itt, légy üdvözölve. Gondolom mindenkiben felmerült, hogy mit csinálok én itt. Nos, amit egy tini lány tesz manapság. Elüti az időt, valami hasznossal, vagy kevésbé hasznossal. Azt hiszem ez inkább az utóbbi.Viszont én nagyon szeretem csinálni és kritikát írni a divatról és pár sztárról. Engem mindig is érdekelt a Hollywood-i szappanopera. Már gyerekkoromban a Csacska angyalt néztem és egyéb érdekes sorozatokat, szóval az emberek magánélete mindig kíváncsivá tett. Persze nem az olyan, hogy ki hány pasival volt együtt, mert az nem érdekel. És egyáltalán nem vagyok egy öregasszony, aki mások életében leli örömét, vagy Petúnia néni a Harry Potter-ből.  De szeretem ha van valami jó dolog a sztárvilágban amiről lehet beszélni. Számomra nem kell rossznak lennie. Én egy olyan cikknek is örülök, ami arról szól, hogy a Vámpírnaplók szívtiprója, Ian Somerhadler egy újabb kóbor cicát fogadott örökbe. Engem nem csak a sztárok élete, de a filmek és sorozatok világa is mindig érdekelt. Mint olvashattad, gyerekkorom óta sorozatokon élek. Lehetett az akár Tom és Jerry, de lehetett az egy Brazil szappanopera. Bár mostanra a szappangyárakat kerülöm. Elég ha az élet az mostanában. Viszont a Glee és Doctor Who kaliberű sorozatok egyáltalán nem állnak tőlem távol. És a Harry Potter és Szerelmünk Lapjai is szívesen jöhetnek, ha már filmekről beszélünk. Vegyes ízlésemnek köszönhetően sok minden érdekel, így a divat felé is kacsingatok. Szeretem megnézni a vörös szőnyeg meseszép vagy förtelmes ruháit és véleményt nyilvánítani róla. Nem hiába akarok újságíró lenni. De persze nem olyan kaliberű szenny és hazug lapoknál mint a People (otthoni példaként Hot) magazin, ha nem inkább a Cosmopolitan (Például Kiskegyed vagy mik vannak otthon...). Persze álmodik a nyomor, de legalább érted mire gondolok. Szóval így a végére miért is csinálom ezt? Mert szeretem. :) És ha van olyan, akinek nem tetszik, nem kell olvasnia. De had élje ki magát egy tizenhat éves lány ilyenen. Én nem járok bulizni. Nem csatlakoztam semmilyen botrányos társaságba, tehát kerülöm az alkoholt és a cigarettát, drogokat. Én bevallom egy hívő lány vagyok. (Most lehet röhögni, de ez az igazság...) És én nem fogom a YOLO (vagyis 'Egyszer élünk') divat szlogen miatt elrontani az életem. Én tanulni akarok. Egy rendes karriert szeretnék szerezni és egy szerető családot. Nem kell nekem buliznom azért, hogy jól érezzem magam. Nekem elég egy séta a parkba a szüleimmel és kirándulás a családommal, vagy skype partik a barátnőimmel. Vaaagy egyedül blogolni. Engem ez tesz egésszé és ezt legalább nem fogom megbánni tíz év múlva, vagy esetleg kilenc hónap múlva, ha valami "csoda" folytán teherbe esnék, mint ahogy a generációm egy fele ezt teszi. Szóval erről a kis hivatásomról ennyit. 
Na és mi lesz az új dolog?
Ne gondoljatok semmi komolyra. A lényeg az, hogy megpróbálok minden Vasárnap minimum három bejegyzést hozni. A témák nagyon egyszerűek lesznek. 
  • A hét színésze/színésznője
  • A hét énekese/bandája
  • A hét filmje/sorozata/musicalje
  • A hét legstílusosabb embere
  • A hét videoklipje/dala
  • A hét hőstette/botránya
Egyelőre ennyit előre. Majd később meglátjátok. Azért Vasárnap fogom ezeket hozni, mert itt akkor kezdődik a hét... :D (Amúgy meg csak akkor lesz ilyenre időm, ha majd elkezdődik a sulim.) De előfordulhat olyan is, hogy Szombaton, vagy Hétfőn fogok hozni frisset. Sőt, nálam megeshet, hogy egy vagy két hét kimaradás lesz, mivel elfoglalt ember vagyok. :( De ez persze nem jelenti azt, hogy ezeken kívül nem fogok posztolni semmit. Ha időm engedi, akkor a hét közben is hozok egy-két hírt, vagy történést velem kapcsolatban. Most úgy tervezem, hogy nem fogtok megunni. Sőt a Something Unusual-t is aktívan fogom írni, ha időm teheti, szóval itt leszek én, mindig. :) Most viszont elteszem magam holnapra/vagyis a legtöbb időzónában már mára, itt is.../. Majd jelentkezem! (Ha lehet, akkor nyugodtan adhattok visszajelzést, rólam, a blogról, új ötletről, bármiről.. :) email, hozzászólás, a bejegyzés alatti véleményezés, Facebook, Twitter, Tumblr, BÁRHOL, ahol megtalálsz.)
Az erő legyen Veletek!
xoxo, Ashley