20 dolog amiért imádjuk a pasikat.

Imádni való, hogy….

1…olyan félreérthető mosolyokat küldnek felénk.

2…átkarolnak és erélyesen azt mondják: „a hölgy velem van”

3…akkor is lazák amikor mi már szétfeszülünk az idegességtől

4…egy pillanat alatt önbizalmat tudnak önteni belénk egy szerelmes pillantással

5…esetlenül viselkednek a lány előtt, aki tetszik nekik

6…biztonságban érezzük magunkat, mellettük

7…milyen édesen bírnak aludni*.*

8…olyan mámorító a bőrük illata

9…akkor is milyen határozottan próbálják megoldani a dolgaikat, amikor gőzük sincs, hogyan tegyék

10…olyan könnyen túltudják tenni magukat a jelen sérelmein

11…az első csók előtt olyan félelemmel vegyes vágyakozás van a tekintetükben

12…bármennyire macsónak is mutatják magukat, mellettünk olyanok, mint a kiscicák

13…annyira lelkesek és magabiztosak tudnak lenni, amiért örökké irigykedni fogunk rájuk

14…tudják, hogyan működik egy motor és megszerelik a bringánkat, de gőzük sincs, miként kell kinyitni egy melltartó kapcsot :D

15…mennyire idegesek, amikor először találkoznak a szüleinkkel

16…milyen bénán dúdolnak vagy énekelnek. Szörnyű, de zabálnivaló! ♥

17…a legszakadtabb cuccokban is olyan jól tudnak kinézni

18…akkor sem jönnek zavarba, ha valami komplett idiótaságot mondanak

19…mennyire esetlenül képesek felöltözni

20…akkor is felvidítnak, ha nagyon mélyen érezzük magunkat érzelmileg.

Ha ezzel a 20 dologgal egyet értesz lájkold ;) és rakd ki az adatlapodra… persze ha csak szeretnéd :)

:DDDDD
http://www.youtube.com/watch?v=EeRcvBJUdMg
első youtube videóm^^,

Ma volt életem egyik legjobb napja. :D Igaz… a matek gáz volt, unalmas. De az én barna hercegemet láthattam csomó× és áhhh. Olvadok. =’D Érdemes volt Etikán előbb végezni, így átugorhattam a naplóért a tesi terembe és hát persze, hogy láttam ott egyes-mást. Igaz, rajz órán megbeszéltük páran, hogy az egyik legcukibb 8. as srác az egyik a Bence (a sok közül) az A-ból. Hát majdnem neki mentem, de mind egy. Egyáltalán nem volt gáz, hogy szinte csak fiúk voltak a folyosón. Mindegyik: - Szia! – Helo! – Hát te?!

Na mondom, jó az ismertségem. Biztos ők is furcsállódták, hogy – Ez meg mi a fenét keres itt a mi tesi óránkon?

Bemegyek András bához, fel sem tűnt neki, hogy ott van az asztala közepén a naplónk, de mind egy nézzük el neki. Öregszik x’D

Na, szóval jó volt ez az Etika és főleg tesi előtt. Jahj az én Barna Hercegem ^^,

Rajz is uncsi volt, de azt az órát is ellógtam, többször is… ^^,

1.    Kedden nem lett kész a rajzom, sima rajzra és mondta Károly bá, hogy akkor péntekre vigyem el neki készen, mert úgyis lesz tagozatos rajzom Marika nénivel és akkor megadja az ötöst, mert pont 4.5-re állok. Lementem Károly bához. Míg nem kerültem sorra a névsorba addig a többi osztálytársammal dumálgattunk. (mert ugyebár, mi 2 csoportra vagyunk osztva tagozatos rajzon, mert A-sok vagyunk és az rajzzal jár. Nem némettel vagy angollal. És a nyelvnél az a jó nekünk, hogy lehet választani németet és angolt, csak egy hátránya van, hogy 4.-től tanuljuk a nyelveket. De nem bánom. Én angolt tanulok és nagyon szeretem =) ) Sokkal jobban szeretem a másik csapatot, ott vannak a legjobb barátaim: Réka, Viki, Kinga, Kitti meg még a többiek. Szóval sajnálom, hogy pont én vagyok a választó… mert csak még 1 ember és a másikba kerülök… =/

2.    Marika néni megkért engem és Regit, hogy menjünk el neki venni az eurósba 110 literes kukás zacsit venni. És pont jól sikerült, mert anyu ment haza a munkahelyéről és tudtam vele találkozni :D

Rajz után a Kingával mentünk Hittanra. Nagyon jó volt. Mór atya előbb kinyitotta az ajtót és amíg nem jött, tudtunk csocsózni. Nagyon sokszor tudtam gólt lőni, ahhoz képest, hogy most játszottam először. De azért meg volt a napi szexuális felvilágosítás. Mór atya már csak ilyen xD! Persze nem hallgatjuk szívesen, de ezt elkell viselnünk… :D

Hittan után a Kingával mentem vásárolni és hát vettem fülbevalót :D Aztán haza jöttem beszéltem anyuval, lustiztam és most itt vagyok! Szóval ennyit mára!

ashley 

Minden rendben volt. Szenvedtem, de nem annyira, mint most. Most belehalok a fájdalomba. Hogy miért? Mert mikor felejtettem, tudtam, hogy semmi esélyem és tudtam, hogy nem tetszek neki. De most?! Rám nézett. Más volt minden. Felejteni akartam. De rájöttem nem tudok. Addig nem tudom, míg nem hagyja el a sulit. Úgyis csak egy féléve van hátra. Aztán már Veszprémbe megy. Én meg még itt haldoklok az ő pillantása nélkül. Meddig bírom ezt a szenvedést. Ha nem látom hiányzik, ha látom zavarba jövök és elakarom felejteni. De nem tudom. És egy darabig nem is akarom. Elviselem a szenvedést, mert jó érzés, mikor meleg tekintete az arcomba szegeződik, és akkor megáll az idő. Nem létezik más, csak mi. Én és ő, ő és én.  Hiszen ez jó. Legalább tudom, hogy van esélyem és reménykedem. Ó, igen a remény és a kitartás. Ez fontos. De már nincs sok időm.  Mert itt hagy. És inkább szenvedek bájos képe miatt, mint, hogy azért szenvedjek, mert nem látom a bájos pofiját . =)

Kedd, egy egész érdekes nap. Minden úgy kezdődött, mint máskor. Szokásos rajzórával. Aztán mentünk az A épületbe, bioszra. Barátnőmmel ültünk. Pár perc alatt eltűnt mellőlem, ezt a sors akarta így. Hiszen mikor elment, akkor történt meg a dolgok, dolga.

Megláttam. Az idő megállt és nem tudtam mit tegyek. Csak bámultam, mint borjú az új kapura. Senki más nem számított. Mintha ott sem lettek voltak. Pármásodperc megváltoztatta a napot és életemet. Megláttam. (és idézek kedvenc könyvemből, és kedvenc könyvbeli szereplőmtől. ) Mikor megláttam őt, minden megváltozott. Már nem a gravitáció volt az, ami visszatartott a földre, ha nem ő. Akit én szerettem és még a mai napig sem tudom, hogy ő valaha érzett e úgy irántam, mint én ő iránta. Legalább csak egy percig. A szívem megállt és nem éreztem a testem. Csak ő volt ott és őt figyeltem. Szerettem volna meglátni, hogy milyen szeme van. De az arcát figyeltem és messze volt tőlem. De valahogy sejtem, hogy barna. A legjobb. De ha nem, az sem fontos.

Nem dobogott a szívem, de mikor minden visszatért a rendes kerékvágásba, mintha kiakart volna törni a vadló az istállóból. Nem akarta, hogy betörjék. Mint ezer vadló patájának dobogása a Prérin, úgy vágtatott a szívem. Csak azért, hogy az ő szíve is értem dobogjon. Bármit megtennék érte. De nem akarok rámászni és nem akarok rossz benyomást kelteni. De az esélyem elúszott. Nem fogom egy félév alatt meghódítani barna hercegemet. Szóval ez egy reményetlen szerelem kezdete, és úgy érzem, nem most fog bejeződni. 

Sziasztok! :D