A mai nap a szokásos fárasztó keddi nap. Egy kis humorral és hülyeséggel meg sózva. De az egy másik történet lesz… :D Angol után jövünk ki Rékával és mentünk a szokásos találkozóhelyre, amit mi Saroknak nevezünk. Félre értés ne essék. Nem szoktunk sarkon állni, az a nyolcadikosok helye. Mi csak a sarok MELLETT állunk. :D Szóval ballagtunk lassan a Rékával és a suli parkolójából már láttuk, hogy az Eszter (az uncsi tesója és évfolyamtársunk) már ott vár minket. Mostanában nem szoktunk „ott” leállni, beszélgetni, ha nem találtunk magunknak egy másik „sarkot” :D
Mentünk fel arra a Kinga házához és pont összefutottunk Zotyával (ezt majd elmesélem.. amm. Ő a Kinga) és akkor együtt mentünk a házához, csak mi lekanyarodtunk az alsó utcában. ( ha nem érted nem baj… csak egy zirci lakos tudna engem követni, aki ismer minket :D ) Na, szóval… az utcavégén Eszterrel és Rékával megálltunk a sarkon. Ez pont egy remek hely volt. Ha elindultunk, ők felfele mentek... én meg pont lefele.. xD
Ott állunk és beszélgetünk. Erre az utcába bekanyarodik egy kocsi. Ebbe semmi gáz nem volt, mivel a nő ott lakott az egyik házban. A gáz az, az volt, hogy volt egy tündi-bündi kis kutyája, aki kiszökött, mikor ő kocsival bejárt az udvarba. A kis kutyát Sütinek hívták. Sütike a drága szökött eb… farkát csóválva szaladt körbe-körbe az ároknál… evvel nem lenne semmi baj, ha nem szaladt volna át az előttünk lévő úttesten. A kis rosszcsont szaglászva eltűnt szemünk elől. Aggodalmas gazdija, nevét kiabálta, de a szökevény nem felelt. Lelkiismeretünk, a Rékával megszólalt és mondtuk… „Menjünk utána!” Így hát szaladtunk Süti uraság után (aki kis pasi Süti volt :D) Bezzeg, abba az utcában volt sok kutya. Az egyik Huskival társalgott is egy sort, a kerítésen keresztül. Közeledtünk hozzá. Eszet elő kapta a Süti csalogató sütijét (micsoda véletlen)! Eszter kettétörte a sütit… és szegény eb, haza rohant ijedtében, hogy a végén… ő is kettétört Süti, ként végzi… Követtük, hogy biztos haza megy e. Nem láttuk sehol. Biztosak voltunk benne, hogy akkor haza talált a lost puppy. Erre mit látunk, gazdái kocsiba szállva elmennek keresni ebet. Meg is állnak a sarkon. Megkérdezik tőlünk, nem e láttuk őt? Eszter erre… az okos lélek: „Arra fölment!” Le is szidtuk… mert a kutya nem is arra ment. Pár perc múlva... kijön ki az üres ház kapuján? Hát Süti uraság! Szóval nem tehettünk mást… megparancsoltuk neki, hogy „Maradj ott!” És a jó kis eb… ott maradt. Már csak az a kérdés… hogy mire gazdái hazaértek… ő ott várta e őket serényen?
Erre az elveszett Süti ügyre… megoldást nem találtunk. De reméljük, épségben gazdái ölében, szundikál most keményen! ^^
Mentünk fel arra a Kinga házához és pont összefutottunk Zotyával (ezt majd elmesélem.. amm. Ő a Kinga) és akkor együtt mentünk a házához, csak mi lekanyarodtunk az alsó utcában. ( ha nem érted nem baj… csak egy zirci lakos tudna engem követni, aki ismer minket :D ) Na, szóval… az utcavégén Eszterrel és Rékával megálltunk a sarkon. Ez pont egy remek hely volt. Ha elindultunk, ők felfele mentek... én meg pont lefele.. xD
Ott állunk és beszélgetünk. Erre az utcába bekanyarodik egy kocsi. Ebbe semmi gáz nem volt, mivel a nő ott lakott az egyik házban. A gáz az, az volt, hogy volt egy tündi-bündi kis kutyája, aki kiszökött, mikor ő kocsival bejárt az udvarba. A kis kutyát Sütinek hívták. Sütike a drága szökött eb… farkát csóválva szaladt körbe-körbe az ároknál… evvel nem lenne semmi baj, ha nem szaladt volna át az előttünk lévő úttesten. A kis rosszcsont szaglászva eltűnt szemünk elől. Aggodalmas gazdija, nevét kiabálta, de a szökevény nem felelt. Lelkiismeretünk, a Rékával megszólalt és mondtuk… „Menjünk utána!” Így hát szaladtunk Süti uraság után (aki kis pasi Süti volt :D) Bezzeg, abba az utcában volt sok kutya. Az egyik Huskival társalgott is egy sort, a kerítésen keresztül. Közeledtünk hozzá. Eszet elő kapta a Süti csalogató sütijét (micsoda véletlen)! Eszter kettétörte a sütit… és szegény eb, haza rohant ijedtében, hogy a végén… ő is kettétört Süti, ként végzi… Követtük, hogy biztos haza megy e. Nem láttuk sehol. Biztosak voltunk benne, hogy akkor haza talált a lost puppy. Erre mit látunk, gazdái kocsiba szállva elmennek keresni ebet. Meg is állnak a sarkon. Megkérdezik tőlünk, nem e láttuk őt? Eszter erre… az okos lélek: „Arra fölment!” Le is szidtuk… mert a kutya nem is arra ment. Pár perc múlva... kijön ki az üres ház kapuján? Hát Süti uraság! Szóval nem tehettünk mást… megparancsoltuk neki, hogy „Maradj ott!” És a jó kis eb… ott maradt. Már csak az a kérdés… hogy mire gazdái hazaértek… ő ott várta e őket serényen?
Erre az elveszett Süti ügyre… megoldást nem találtunk. De reméljük, épségben gazdái ölében, szundikál most keményen! ^^
ashley.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése