2012.
Állítólag a lehetőségek éve. (Ha nem nézzük azt a híresztelést, hogy halálian
fog végződni.)
Valamilyen
szinten nekem is. De sosem gondoltam volna, hogy ekkora lehetőség áll majd
velem szemben. De ezzel együtt sok minden jó és szeretett dolgot kell magam
mögött hagynom. Ezért nem annyira élvezetes. Tavaly, hetedikben még meg sem
fordult a fejembe, hova menjek tovább, milyen suliba. Persze hallottam jó
ajánlatokat, de nem törődtem velük. Viszont a tanév elején csak úgy felpörögtek
az évek. Ötödikes koromban soha nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljön a búcsúzás
ideje. Lehet, hogy pár ember várja már a tovább lépést. De én nem szeretem az
új dolgokat. Persze a kihívások elé állni jó dolog és leküzdeni az akadályokat.
De ha már nyolc éve valaminek a tagja vagy, nem olyan könnyű onnan kiszállni.
Ez van az én kis osztályommal is. Még ha a közelbe mennék tanulni, nem fájna
ennyire a szívem. Mire hazajövök kintről, lehet, hogy már mind felnőttek
leszünk és nem fogunk törődni a másikkal. Mennyire fog nekem hiányozni Dávid, Márk, Levente és Norbi örökös
csipkelődése, humorizálása. A Négyes-fogat főnökének a kibeszélése Kingával. És ha már nála tartunk.
Mennyire fog hiányozni nekem az a hét-nyolc csaj,
akikkel olyan jól elnevetgéltem és elbeszélgettem. Biztos találok majd ott kint
is barátokat, de akkor sem lesznek ugyan olyanok, mint a régiek. És ha már az
elvállásnál tartunk. Itt van példának a Glee. Most végzősök a szereplők a
sorozatban és akárhányszor nézem az epizódokat, mindig a búcsúzásról és az új
életről van szó. Vicces. Pont egy időbe esik az övék és a mi végzős évünk.
Éppen most néztem meg a 17.
részt, ami sok könnyet csalt a szemembe. A készítők nem hazudtak,
tényleg ez az éved eddigi legmeghatóbb epizódja. De ajaj, milyen lesz majd az
éved utolsó része… szóval én is átérzem azt, amit a karakterek. Csak ez nem
valós dolog. De az enyém az. És még mindig fáj. A Gleeből lesz 4. évad és a kedvenceim egy
része benne lesz, de a mi osztályunknak nem lesz még egy éve együtt. De nem
baj. Ott vannak azok a jó kis osztálytalálkozók. Majd visszatekintünk a régre
és nevetünk egy jót. De addig is itt vagyunk a jelenben. Biztos felmerült
bennetek, hogy én hova megyek messzire? Nos, ennek a blognak a célját, kicsit
megváltoztatom. Ugyanis külföldre, vagyis Amerikába megyek középiskolába, ha
minden jól áll össze. Bár hiányozni fog egy-két, több dolog. Még is minden
erőmmel azon vagyok, hogy ezt a baromi nagy lehetőséget, nehogy elszalasszam.
Mert ilyen csak egyszer jön az életben. (Ha szerencsénk van többször.) Szóval
ez a blog mától arra fog szolgálni, hogy a drága kis ismerőseimnek és az eddigi
lelkes olvasóimnak, bemutassam milyen egy tizennégy és fél éves lánynak
készülődni és küzdenie a jövőért, minden egyed napon és itt hagyni a szeretett
múltat. Persze még továbbra is fogok véleményt írni dolgokról. Az új véleményem
pedig egy egyszerű dolog: GLEE. Nem baj, ha még nem hallottál róla. De
kezdd el az első évadot nézni, mert nem fogsz csalódni benne. A tegnapi új
részből (ami egy Whitney Houston előtti
tisztelgéses rész), itt van a két kedvenc dalom:
Dance with somebody - Santana and Brittany
Nem a legjobb minőség... de azért
ehhez is lenne egy két szavam. Csak a Glee fanok fogják tudni, hogy miről csacsogok itt mérgemben. Nem értem miért
kell Quinn-nek egy pasi? Főként Joe?
Inkább már Puck... Különben is Quinn akkor volt a legerősebb és a legjobb
karakter mikor egyedül volt. Hiszen ha pasit raknak, melléje általában a
szerencse mindig úgy hozza neki, hogy elveszíti
azt a srácot. Vagy saját maga miatt, vagy egy harmadik fél miatt. Sokkal jobban
örültem a Rachel&Quinn részeknek. Abban megmutatták, hogy mennyire fontos a barátság.
Így, csak azt tudják mutatni, hogy egy lány egyedül, szingliként nem lehet boldog. Pedig Quinn igenis az volt. És mikor jött Joe
kételyei támadtak az érzései
felőle...stb. De tényleg ha megnézzük, ezt a dolgot egy lány sincs a Glee klubból,
aki szingli lenne. Mercedes-Sam, Rachel-Finn, Santana-Brittany, Tina-Mike és most meg Quinn-Joe. És különben is pasi uralom van. A lányok sokkal
kevesebben vannak, ha még a mellékszereplőket is belerakjuk. Ez így nem
igazságos. De a dühöm ellenére azért választottam ezt a dalt, mert nagyon szép. Quinn a kedvenc karakterem és természetesen Dianna imádó vagyok. Szóval én
minden olyan dalnak örülök, amiben többet énekel az uh, oh, áh-nál. Vagyis ő is kap szólót.
Meg Samuel-nek tök jó hangja van. És bírom mind két karaktert, de nem együtt!!! Ryan Murphy remélem ezt nem gondoltad komolyan és majd
megváltoztatod a helyzetet... xoxo, Ashley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése