2013. október 16., szerda

PSAT - I'm F*cking Done with it!! - for a year...


Kellemes Szerda délutánt/estét azoknak akik túl élték ezt a mai napot!

Persze tudom otthon, Magyarországon, Ti nem szenvedtetek úgy, mint én ma itt a Brooklyn-i zsákutcában. Hogy miért szenvedtem? Nos, akkor beszéljünk az amerikai oktatásról! 
Kiakarsz jönni tanulni New Yorkba? Akkor jól figyelj! 
Gyere nyugodtan. Az oktatás nem olyan nehéz, ugyanis az átlag amerikaiak nem egy zsenik és hogy ezt tudd, nem kell kiköltözni ide, elég ha megnézed a Hollywood-i filmeket. Noha vannak zsenik, ez nem kérdéses, de azok inkább felnőttek és már elvégeztek egy nagyon kemény és nagyon főiskolát. De a tinik többsége Kim Kardashian értékű műsorokon cseperedik fel és a végén már ott tartunk, hogy az IQ szintjénél még egy majom is intelligensebb. Persze nem akarok én itt általánosítani mindenkit.
Szóval igen. Az iskolám néha nehéz és néha könnyű. Vannak napok mikor unatkozom az órákon mert már bőven kész vagyok a feladattal és igazság szerint nem sok ember van így rajtam kívül. Azt hozzá kell tennem, hogy amit az általános iskolában megkaptam tudást(otthon), azt itt nagyon is tudom használni és ennek köszönhetően (meg a józan paraszti eszemnek) lettem kitűnő (minta) diák. De azonban ez nem mindenhol van így. Európai országok többségében a tanítás. Akárcsak Magyarországon. Nem tanultam igazán más országoknak az oktatásáról, de biztos vagyok benne, hogy Németországban és közép Európa más országaiban sem olyan buták. Azt tudom, hogy Angliába is hasonló mint Amerikában, de gondolom még mindig jobbak mint az amcsik. De kérdem én... muszáj olyan baromi nehéznek lennie? Hallottam otthoni barátnőimtől hogy vért izzadnak és alig várják már hogy valamikor pihenjenek. Értem én, hogy intelligens emberek kellenek a hivatalokba és egyéb fontosabb helyekre, de nem elég az hogy a főiskolán kipurcannak? Szerény véleményem szerint, egyáltalán nem kéne ilyen mennyiségbe belerakni a fejekbe azt a sok tudást, amit négy év alatt kell fejleszteniük (vagy öt év) és akkor a sok év után letenni egy érettségit. Egyáltalán minek kell egy olyannak fizikát tanulnia, aki eladó akar lenni? Egy leendőbeli fizikusnak miért kell énekelnie? Az ilyenek kiakasztóak. És akkor elvárják a tanárok, az igazgatók, a szülők, a rokonok, az elnök, az alelnök (tehát mindenki), hogy jól teljesíts mindenféle témazárókon, röpdolgozatokon, feleléseken, még járjál külön programokra, próbálja meg nem elaludni órán, keljél fel időbe, hogy ne késd el a buszt, Vasárnap még meny el templomba, tölts egy kis időt a szüleiddel (mert nem sokáig teheted), vigyázz még a kisebb testvéredre, ja és persze a szórakozás is kell, mert akkor csömöröd lesz. És mind ezt hétszer huszonnégy órában. Hol az igazság? 
Nekem mondhatják azt, hogy itt kint megfogok butulni, mert az amerikai oktatás annyira rossz. Először is, ha olyan szakra megyek majd, hogy mondjuk pszichológus akarok lenni, akkor majd elleszek én ott hat évet az egyetemen, tanulni mindenféle cuccot, szóval nem kell félteni. De mivel én újságíró szeretnék lenni, akkor minek tanuljak kémiát? Azt nem mondom, hogy egy alap tudás az rossz. Egy alap tudás sosem árt, főként ha érdekel. De éveken át tanulni, úgy hogy mikor a főiskolára jutok semmire se fogok emlékezni... Nem látom értelmét. Inkább csak elvesztegetem a tini korom szépségét arra, hogy éjjel nappal tanuljak. 
Én egyáltalán nem vagyok a tanulás ellen. Stréber vagyok. De amit otthon élnek át a diákok, az valami borzalom. És egyáltalán nem lazsálok én itt kint, mert nekem is van elég megpróbáltatás az életemben. Kezdjük ott a dolgot, hogy én angolul tanulok itt kint mindent. Angolul olvasok, írok, beszélek, prezentálok és stb. 
A másik az, hogy nagyon de nagyon készítenek fel minket a főiskolára és muszáj kitűnőnek lennem, ha a Columbiára akarok bekerülni. Járnom kell iskola utáni vagy szombati programokra, mert az jól mutat a jelentkezési lapomon. Megfelelő és szorgalmas diáknak kell lennem, hogy a tanáraim csak jókat mondhassanak rólam. És persze itt van az SAT
Nekünk nincs olyan hogy érettségi. Nekünk olyan van hogy SAT. De előtte még tizedikbe és tizenegyedikbe van olyan is, hogy regents vizsgák. Ez csak New York államba van, szóval ha pár kilométerre, mondjuk New Jersey-ben, mentem volna középiskolába, akkor nem kellene ilyet írnom. Tizedikbe világ történelem, biológia és matek van. Bőven elég. Az a jó benne, hogy néhány nyelvekre letudják fordítani, persze magyarra nem. De ha jó pontokkal átmegyek rajta, akkor jobb lesz majd úgy villognom vele, hogy és én ráadásul angolul írtam meg. :) Szótárat persze vihetek magammal és azt mondják nem olyan nehéz, csak a világ történelem. De mivel ez a kedvenc tantárgyam és érdekel a történelem, ezért bízok benne hogy elsőre át tudok menni jó pontszámokkal. Ha elbuksz, akkor megismételheted párszor, de ha nem szereztél szerinted elég sok pontot annak ellenére hogy átmentél rajta, akkor simán megírhatod újra, persze más kérdésekkel. Tizenegyedik egy nehéz év lesz jövőre, ugyanis ilyen gyakorlat szerűséget kell csinálnunk. Vagyis dolgoznunk kell fizetés nélkül, hogy elegendő pontot szerezzünk és fél évkor megint regents, angolból és amerikai történelemből. Nem egyszerű... És az SAT-ről még nem is beszéltem. 
Az SAT közel áll az érettségihez, mivel azt tizenkettedikbe kell megírnom, mindenféle segítség nélkül. Tíz részből áll. Angol és matek különböző változatai.  Az angol résznél esszét kell írnod, jól kell olvasnod és értelmezned a szöveget, a nyelvtant kell tudnod és azt a sok nehéz és felsőfokú szót, amit otthon nem tanítanak az angol órákon.  a matek meg az maga az ördög már nem azért... Viszont az SAT-nek van kistestvére is a PSAT. MA LETTEM TÚL RAJTA, egy évre... Ugyanis kaptam egy lehetőséget, hogy a tizenegyedikesekkel megírhassam én is gyakorlásként. Ez "csak" öt részből állt és nem számít bele semmibe. Azonban jövőre újra megírhatom majd... és az már komoly lesz. Meg a nagy testvért tizenkettedikbe. Szóval nem könnyű

Ezeket csak azért írtam le, esetleg ha valaki azon gondolkodna, hogy milyen az oktatás Amerikában. Nos feljebb olvashattátok. Persze mindenki máshogy gondolja mi a jó. Én amondója vagyok, lehetne egy kicsivel nehezebb a sulim, de még mindig jobb mint otthon. 

xoxo, Ashley

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése