Tegnap volt az utolsó előtti alkalom a fotós programon és még mielőtt visszaadtam a kamerám, előtte lefényképeztem, hogy megmaradjon emlékként. Csináltam pár érdekes képet, amit ide fel is töltök. Lejjebb megtaláljátok őket. A programról annyit, hogy nagyon nagy kihívás volt a számomra, ugyanis ez egy filmes kamera volt. (Arról nem is beszélve, hogy fekete fehérben...) Képek készítése egyszerű volt, de az előállítása már kevésbé. Főként mikor be kellett menni a sötét szobába, ahol a filmeket vettük ki a kis tartójából és tekertük rá egy kerékre. Azután pedig a labor, ahol mindenféle kémiai anyagot öntöttünk a filmekre. A két első filmemet tragikus módon elvesztettem, ugyanis péntek délelőtt mikor készítettük őket, eléggé fáradt voltam, nem figyeltem, és összekevertem a folyadékok sorrendjét. Így nem maradt más, csak egy totálisan üres lila film. Amikor láttam más emberkék csodás negatívukat, majdnem elsírtam magam a szégyenben és csalódottságban. Persze a tanárnőm, aki mellesleg skót, próbált lelket önteni belém, így a következő órán, kicsivel hamarabb kezdtem és sikeresen előállítottam a negatívaimat. Valójában már vártam, hogy vége legyen a programnak, hiszen kicsit idegennek éreztem magam a sok amerikai diákkal körbevéve. Mindnek tökéletesen ment az angol és megértettek mindent, néha én meg csak pislogtam, mint egy leveli béka. Nem azt mondom, hogy itt vagyok egy éve és rossz az angolom. Éppen ellenkezőleg. De azért még nekem is akadnak nehézségek. A tegnapi nap viszont egész jól elment. A nyomtatás még mindig kellemesebb, mint a film előhívás. Csak tudnod kell, hogy hogyan oszd be az időd és amíg vársz a képek fixálásra és száradására, addig mit csinálj, hogy ne unatkozz és persze haladj addig előre.
Pénteken lesz majd az utolsó óra, amikor előadást fogunk tartani a képeinkről és beszélni fogunk a fotózásról és a programról. Tegnap este írtam a legkedvesebb tanárnőmnek a suliból, aki a rajz tanárom volt kilencedikbe. Sajnos jövőre már nem rajzunk lesz 10-be, ha nem média. Szóval Ms. Katie nagyon örült, hogy meghívtam az utolsó órára és úgy köszönt el, 'A te nagyon büszke rajz tanárod'. Ms. Katie feldobta az estémet az biztos. Számomra ő mindig a kedvenc tanárnőm marad. Annyi inspirációt adott a művészetből, és sokat köszönhetek neki. Ami programokra jelentkeztem eddig, szinte a legtöbbet ő ajánlotta. Nagyon hálás vagyok neki.
Szóval itt vannak a képek:
Remélem tetszenek.... xoxo, Ashley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése